Az én bejegyzésem témája a technológiai fejlődés társadalmi hatásai, különös tekintettel a telefonokra, számítógépekre, internetre, ahogyan azt én látom a mindennapokban. Az én gyermekkorom nagyon sokáig mindenféle ilyesmi nélkül telt. A testvéremmel és a többi gyerekkel a játszótereken töltöttük a szabadidőnket, esetleg esténként otthon TV-t néztünk. Talán 10 éves voltam, amikor a nagyszüleimnek lett egy számítógépe internettel. Nehezen működött, a mai modellekhez képest hatalmas volt és lassú, napi 30 percet használhattam. Aztán egyre inkább beszivárogtak a mindennapjainkba ezek az eszközök. Az iskolámban is egyre több számítógép lett, az osztálytársaimnak telefonja lett, persze ekkor még szó sem volt az érintőképernyős modellekről.
Azóta azt érzem ez a "gépezet" megállíthatatlanul robog. Ma már a legtöbb háztartásban van számítógép, internet és majdnem mindenki rendelkezik okos-telefonnal, már az egészen kicsik is. Ha körülnézek a metrón mindenki egy képernyőt néz. Valóban jó ez nekünk? Biztosan állandó összeköttetésben akarok lenni mindenkivel, mindenkiről azonnal tudni akarok mindent?  Ez a kérdés gyakran merül fel bennem, de rá kellett jönnöm, hogy azért ez jó dolgokat is hozott. Ezek az eszközök segítik a tanulást, segítik a mindennapjainkat, rengeteg információhoz juthatunk pillanatok alatt, az életünket könnyebbé tették. A gyógypedagógusi munkában is remekül lehet hasznosítani a tableteket, alkalmazásokat.
A technológia megállíthatatlanul fejlődik, az pedig már csak rajtunk múlik mennyire hasznos ez a fejlődés és a benne lévő lehetőségeket mennyire használjuk ki.