A cyberbullying viszonylag új jelenségnek tekinthető. A tudományos kutatásokban és a médiában a 2000 - es évek eleje óta kap egyre nagyobb figyelmet. A cyberbullying-nek jelenleg több definíciója létezik, de mindegyikben közös pont, hogy az információs technológia eszközeinek felhasználásával történő szándékos, ismétlődő agresszív cselekedet vagy viselkedés ami irányulhat egy egyénre vagy csoportra (Jármi É. és Piros V., 2017).
Bár az internetes zaklatásnak több csoportját különítik el, az általam elolvasott szakirodalmak leggyakrabban Willard 2005- ös felosztását használják (id. Domonkos, 2014).
- Lángháború (Flaming): online veszekedés vagy támadó jellegű fórum hozzászólás ahol trágár és sértő nyelvezetet használnak
- Befeketítés (Denigration): Sértő, igaztalan pletykák terjesztése amelyek alkalmasak a másik hírnevének és önbecsülésének rontására
- Zaklatás (Harrasment): bántó üzenetek folyamatos küldése , fenyegetés, folyamatos online zaklatás
- Kibeszélés (Outing): Személyes, bizalmas információk a másik engedélye és tudta nélküli megosztása másokkal
- Kizárás (Exclusion):Az online közösség egy tagjának a közösségből kirekesztése, kizárása
- Személyiséglopás (Impersonation): visszaélés egy létező személy online profiljával
- Trükközés (Trickery): Személyes információk kicsalása valakitől, majd ezeknek a megosztása
- Sexting : Az elkövető szexuálisan provokatív képeket vagy nyíltan szexuális tartalmú szöveget küld el online valakinek.
Például az internet lehetőségéből adódóan nagyon gyorsan és széles körben tud terjedni a kártékony információ. Továbbá korlátozottan visszavonható a terjesztett információ - például hiába kerül törlésre egy nyilvánosan megosztott fotó, van aki lementi és így továbbra is lehetőség van a visszaélésre.
A cyberbullying-nek nincsenek időbeli korlátai, a nap bármelyik szakaszában megtörténhet, így nem lehet rá előre felkészülni.
A zaklató gyakran ismeretlen, ami nehezíti a felelősségre vonást és a szankcionálást.
Mivel a cyberbullying a virtuális térben zajlik, így az áldozat reakciója nem látható. Ezáltal korlátozott az áldozattal való együttérzés, és a bűntudat visszatartó hatása is kevéssé érvényesül.
Az online világ kevésbé ellenőrzött terület, így az itt történtek nehezebben hozzáférhetők és kontrollálhatók a felnőttek (szülők, pedagógusok) számára.
Ha a demográfiai tényezőket nézzük, akkor Domonkos Katalin szakirodalmi review-ja szerint a megkérdezett fiatalok átlagosan 3,1–35%-a vált már cyberbullying áldozatává. Nemi különbségek alapján a fiúk inkább elkövetők, a lányok körében pedig az áldozattá válás gyakoribb. Kifejezetten érdekes az a sajátos mintázat, hogy az elkövetők és az áldozatok közötti kapcsolat az esetek többségében közeli, szoros barátság.
Az online zaklatás áldozatokra gyakorolt hatásai is azt bizonyítják, hogy igenis komolyan kell venni ezt a fajta destruktív tevékenységet is. A kutatások szerint az cyberbullying érzelmileg megterhelőbb lehet a hagyományos, offline iskolai zaklatással összehasonlítva. Az áldozatok körében emelkednek a depresszió, a frusztráció, a fájdalom, önbántalmazás tünetei, gyakoribbak az öngyilkossági gondolatok.
Sajnos gyakori, hogy az offline és online zaklatás mindkét formája egyszerre van jelen, ami jelentősen fokozza felerősíti a negatív pszichés hatásokat az áldozatokban.
Mit lehet tenni cyberbullying ellen?
Azt hiszem az egyik legfontosabb kérdés, hogy mit lehet tenni az internetes zaklatás ellen és hogyan lehet segíteni az áldozatokat?
A szülők, pedagógusok és az iskolapszichológus hármasa az, akiknek együtt kellene működni a hatékony megelőzés érdekében.
Az ajánlás szerint minden iskolának kell(ene), hogy legyen szabályzata, protokollja az internethasználatra, és meg kell határozni azt is, hogy milyen szankciókat alkalmaznak a szabályzatot megszegő diákok ellen. Ezen túlmenően tudatosítani kell a diákokban az internetes zaklatás fogalmát, veszélyes hatásait és azt is milyen stratégiákkal tudnak védekezni ellene, és kihez fordulhatnak, ha támadás éri őket.
Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a köztudatban is legyen jelen az a gondolkodás, hogy a cyberbullying nem egyfajta "diákcsíny", hanem igenis komoly negatív hatással járó cselekedet. A gyerekeknek akár megtörtént eseteken keresztül - sajnos elég sok nemzetközi tragikus történet van a témában- kellene bemutatni, hogy mik lehetnek a következményei a zaklatásnak, és igenis legalább ugyanolyan veszélyes - sőt!- mintha az osztálytársunkat csúfoljuk a szünetben. Nyilván szükség van iskolai protokollokra, internet használati szabályokra, de azt gondolom ezek önmagukban nagyon keveset érnek, ha nem társul hozzá a gyerekek részéről megértés, hogy mit és miért nem csinálunk az online világban sem.
Felhasznált irodalom:
Domonkos K, (2004). Cyberbullying: Zaklatás elektronikus eszközök használatával. Alkalmazott pszichológia , 2014, 14(1):59–70.
Jármi É. és Piros V. (2017). Az iskolai bántalmazás: bullying. In N.Kollár K. és Szabó É. (szerk.), Pedagógusok pszichológiai kézikönyve II. (pp. 266-282). Budapest :Osiris Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése