Egy másik kurzus keretében kezdtem el keresgélni a témában, és ráakadtam egy érdekes kutatásra amiben robotok szociális kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálták autizmussal élő gyermekek esetében.
2013- ban neves amerikai egyetemek (Harvard, Yale, UCLA) kutatóiból álló csoport 24 fő, autizmusban érintett, magasan funkcionáló 4 és 12 éves kor közötti gyermek szociális viselkedését vizsgálták meg, több interakciós partner tekintetében.
Három esetet teszteltek a kísérleteikben, és mindegyikben a gyermek mellett volt egy felnőtt résztvevő ("kísérletvezető") is a vizsgálati helyzetekben.
A gyerekeknek az 1. és 2. esetben összesen hat, félig strukturált, interakciót és érzelemfelismerést is igénylő helyzetben kellett részt venni az adott partnerrel, a kísérletvezető utasításai szerint.
A 3. esetben egy tangram játékot kellett kirakniuk a érintőképernyős eszközön, a kísérletvezető magyarázata szerint.
1. eset: A gyermeknek egy felnőtt a partnere
 |
| Pleo, a szociális robot dinoszaurusz Kép forrása: Az eredeti tanulmány |
3. eset: Egy érintőképernyős eszköz a partner
Több megállapítást is tettek a kutatók a vizsgálatok után. Az első, hogy - nem meglepő módon - hogy az érintőképernyős szituáció volt a legkevésbé motiváló szociálisan.
Az már egy fokkal meglepőbb, hogy több kommunikációs viselkedést és motivációt tapasztaltak amikor a robot volt a gyermek partnere, mint a felnőtt, humán partner esetén.
Megvizsgálták, azt is hogy vajon mire /kire irányult ez a többlet kommunikáció. És itt jön a legérdekesebb része a kutatásnak: a robot kifejezetten ösztönözte a jelen lévő kísérletvezetővel a gyermek kommunikációját. Tehát egy nem humán partner képes volt arra, hogy jelentősen facilitálja a humán partner felé irányuló kommunikációt.
A kutatásnak azért vannak limitációi is: a verbalitásnak csak a mennyiségét mérték, a minőségét, és típusát nem. Továbbá azt sem tudni, hogy hosszabb távon mennyire hat ösztönözően a robot a gyerekek kommunikációs motivációjára.
Kíváncsi voltam, hogy vajon a kutatócsoport publikált esetleg valami frissebb eredményt a témában, de egyenlőre nem találtam nyomát.
Még ha jelenleg nem is tudjuk pontosan meghatározni a robot által kiváltott verbális produkció tartósságát és minőségét, ettől függetlenül én érdekesnek és hasznosnak tartom ilyen eszközökkel is bővíteni a gyógypedagógiai terápiának és beavatkozásoknak az eszköztárát.
Bár mindenképpen mint lehetséges kiegészítő terápiás eszközt tudom elképzelni a robotokat, szerintem nem pótolhatják az emberek közötti interakciót.
Továbbá több kutatás által is alátámasztottnak tűnik, hogy autizmusban érintett gyerekek számára nagyon jó fejlesztési lehetőséget jelenthetnek a robotok, mivel érthető, egyszerű a kommunikációjuk és kiszámítható a viselkedésük. Továbbá jellemzően az autizmussal élők fiatalok is érdeklődnek az IT eszközök iránt, és szívesen használják, próbálgatják őket.
Az eredeti tanulmány:
Kim, E.S.; Berkovits, L.D.; Bernier, E.P.; Leyzberg, D.; Shic, F.; Paul, R.; Scassellati, B. (2013) Social robots as embedded reinforcers of social behavior in children with autism. J. Autism Dev. Disord., 43, 1038–1049.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése